Mindig is szerettem mozogni, ez már kis koromban megmutatkozott, mert már 1 évesen a tv tornára ugráltam. Sajnos ennek ellenére már kicsiként is túlsúllyal küzdöttem, ami nem is zavart egészen addig, amíg 11 évesen egy számomra nagyon fontos dologtól fosztottak meg. Szerettem volna a helyi majorette csoport tagja lenni, együtt táncolni velük, fellépni velük rendezvényeken, szép ruhákban szerepelni, majorette botot forgatni és pom-pom-t rázni. A csoport vezetői felvettek a csoportba, mondták együtt edzhetek, táncolhatok a többiekkel, DE nem léphetek fel velük, mert –idézem– „kövér” vagyok!
Ez olyan törést jelentett számomra, hogy onnantól kezdve abszolút SOHA nem voltam megelégedve magammal. 2 évig fájdítottam a szívemet és azért részt vettem az edzéseken, bízva abban, hogy hátha egyszer teljes értékű tagja lehetek egy kis község majorette csapatának. Nem így lett, úgyhogy 2 év után nem mentem többet, viszont 1997 decemberében elhatároztam, hogy lefogyok bármi áron. 1998 nyárvégére sikerült 25 kg-tól megszabadulnom elég drasztikus módszerrel (és még akkor se voltam megelégedve magammal), amire az egészségem is ráment és sajnos nem is tartott sokáig az eredmény. Innentől indult az állandó jojozás, amire még külön rátettek a stresszesebbnél stresszesebb munkahelyek!
És a kilók csak jöttek, mentek, míg a végén inkább csak jöttek, mint mentek volna. A változás útján az indított el, amikor a nővéremnél pajzsmirigyrákot diagnosztizáltak, pedig ő világ életében vékony volt és abszolút nem volt beteges típus. Nehéz másfél év volt ez a családunknak, de szerencsére a nővérem keményen küzdött és legyőzte a rákot.
Ez a dolog és, hogy nekem is problémám adódott a pajzsmirigyemmel (pajzsmirigy alulműködés, ami még külön nehezíti is a fogyást), valamint, hogy nem tudtam két emeletet megmászni zihálás nélkül és állandóan vizesedett a bokám, mind-mind arra késztetett, hogy VÁLTOZTATNOM KELL. Elkezdtem egy személyi edzőhöz járni, változtattam az étrendemen és elindultam a változás, átalakulás rögös útján. Időközben én magam is elvégeztem az aerobik sportedző képzést, de úgy éreztem ezzel nem a megfelelőmértékben tudok segíteni az embereknek, ezért elvégeztem a személyi edző képzést is.
Tudom milyen nehéz elkezdeni, kitartani, végigcsinálni, újrakezdeni, nem feladni! Jó magam is számtalanszor belevágtam, félbehagytam, újrakezdtem, elrontottam a mindenféle diétát és életmódot és rengeteg edzésfajtát, módszert próbáltam ki, mire rátaláltam a számomra megfelelő irányra, útra!
Azért lettem személyi edző, hogy segítsek Neked mind az edzésben, mind a táplálkozásban, és mint ember is, aki segít, bátorít, lelkesít, melletted áll és a megfelelő irányba terel!
