Szuper teljesítményt nyújtott a magyar női vízilabda válogatott az év elején, hiszen Bíró Attila tanítványai legyőzték a hollandokat az Eb-fináléban, ráadásul az Európa Bajnoki cím ezúttal belépőt jelent a riói olimpiára. Azóta itthon is játszottak a mieink, ami szintén ünnep volt, hiszen néhány hete egy barátságos mérkőzésen, Kanada nemzeti együttese felett aratott győzelemmel ajándékozták meg szurkolóikat a margitszigeti Hajós uszodában. Így indult tehát 2016. és a remények szerint szép sikereket hoz a folytatás is. Keszthelyi Rita csapatkapitány számára egyébként 2015. is parádésan sikerült.
Amikor arról faggattam Keszthelyi Ritát, hogy mire a legbüszkébb, ő a klubjával, az Újpesttel elért bajnoki címet emelte ki. A válogatott csapatkapitánya már negyedszerre lett „Az év magyar vízilabdázója” (2011, 2013, 2014, 2015), de elnyerte „A 2015-ös női vízilabda-világbajnokság gólkirálya” címet, „Az év európai vízilabdázója” választáson pedig harmadik helyezett a LEN-nél. Az már csak hab a torán: „A 2016-os női vízilabda-Európa-bajnokság gólkirálya” cím is az övé. Mindezekért nagyon hálás, a train4gain.hu-n keresztül is üzente: köszöni azoknak, akik neki adták, mindezt igyekszik meghálálni.
Keszthelyi Rita csapatkapitány a női vízilabda válogatottban, amely egyfajta teher, felelősség, hiszen mint mondja: nemcsak magára kell figyelnie, hanem a társaira, tehát semmiképpen sem könnyebbség, de igyekszik minél jobban teljesíteni. A cím a válogatott felkészülési időszakában ad feladatot, rengeteg technikai információval segíti társait az edzésekkel, a programmal, a szabadnapokkal kapcsolatban. Amikor a csapatkapitányság lelki oldaláról kérdeztem, úgy fogalmazott: „Úgy gondolom lehetett rám számítani a vízben eddig is, és ezután is, vagyis a csapatkapitányi poszt ellenére nem igyekszem más lenni, mint ami eddig voltam.”
Amúgy Rita érzelmes embernek tartja magát, akinek az arcára minden kiül. Öröm, bánat…minden és mindene a sport, nyilván ez mindegyik csapattársára igaz. A válogatottat pedig olyan társaságnak tartja, mint, ami már kiütközött az Eb-n, vagyis: „ha mindenki tudatosítja magában a célt, és hogy ehhez mi szükséges, mit kell alárendelni, akkor az eljut a tudatokig, és ha mindenki alárendeli az egyéb dolgait ennek a szent célnak, akkor meglesz az eredmény is.”
A válogatott közeli jövője pedig úgy alakul, hogy április 12-én mennek Hollandiába, aztán jönnek a franciák, majd az olimpiai felkészülés és hát, mint Rita mondja: „az olimpia még messzinek tűnik, de gyorsan eljön és mindenki nagyon várja már.”
Addig pedig maradnak a klubfeladatok, az Újpest csapatánál, ahol reggel 8-ra irány az uszoda, ott 1-1,5 óra edzés a vízben, utána konditerem, majd mindenki hazamegy pihenni vagy egyetemre. Rita például egyetemista épp, a BGE-re jár, korábban ez a volt BGF, most Budapesti Gazdasági Egyetem. Aztán pihenés, tanulás, este pedig uszoda.
„Én azt gondolom, hogy a magyar női bajnokság jelenleg a legerősebb itt Európában. Végignézve a többit, például a spanyolban, görögben jóformán nincs egyetlen olyan mérkőzés sem, amit ne az Olimpiakosz vagy a Sabadell nyerne, de a magyar bajnokságban négy olyan csapat is van az első között, amely szoros küzdelmeket tud produkálni, szóval egy fejlődni vágyó külföldinek ez nagy előny. Viszont úgy érzem, hogy a magyar bajnokságba nem jönnek külföldiek, de női vízilabdában amúgy is kicsi a merítés” – így látja Keszthelyi Rita a magyar és a nemzetközi porondot. Az utánpótlással kapcsolatban pedig azt mondta: „biztos vannak tehetségesek, de most azt gondolom, a felnőtt válogatottat nézve, hogy korosztályban elég vegyes, de alapvetően még fiatalok vagyunk, úgyhogy még elég nehéz lesz bekerülni. Majd talán az olimpia vagy budapesti vb után.”
A train4gain.hu-t sok fiatal olvassa, így megkértem Ritát, mondjon Nektek néhány buzdító szót, ha (talán ezen életút hatására) vízilabdázni szeretnétek. Íme: „Én a Margitszigetet szerettem meg nagyon, maga a közeg volt jó. A nyitott uszodát nagyon szerettem, még télen is nyitott uszodában edzettünk, akkor még nem volt sátor. Ráadásul a sport megtanítja a gyerekeket egy időbeosztásra, tehát a - tanulnom kéne, és majd tanulok - nincs egy sportoló életében. A sport fegyelemre tanít, egy közösséghez tartozni pedig mindig jó, arról nem beszélve, hogy a vízilabdával sok topbajnokságba, topegyetemre ki lehet jutni. Vegyük a fiúkat: elmennek Hollandiába, Németországba, Franciaországba. És hát fontos az egészség megőrzése is ebben a felgyorsult mobilos, számítógépes játékos világban, úgyhogy szerintem fontos lenne, hogy a szabadban töltsük az időt és mozogjunk, mert a mozgás feltölt.”
Tasi Tibi (Fotók: MTI, waterpolo.hu)
