Minden fejben dől el – Ilyés Gyula coach

A fenti mondás nem elcsépelt a sportban, hiszen a fizikai felkészülés mellett egyre többen ismerik fel, hogy szükség van a mentális akadályok leküzdésére az eredmény érdekében…..és nem csak a profi sportolóknak. Ilyés Gyula coach, vagyis „Sorsedző” azt mondja: szerencsére Magyarországon is leáldozott az, „aki pszichológushoz jár, az bolond” nézet kora, hiszen legyen szó a sportpszichológiáról, vagy a coach igénybevételéről, a sportolók felismerték: kár lenne nem kiaknázni ezt a hatalmas tudásbázist.

-         Tisztázni kellene a fogalmat. Mi a sport coaching?

-         A sportolók mentális edzése, a mentális állóképességnek, adott esetben megküzdő képességének javítását értjük rajta. A cél egyértelműen a teljesítmény javítása. Amennyiben elfogadjuk, hogy a mérkőzés minimum fele fejben dől el, könnyen belátható, hogy nem elég a fizikai paraméterek fejlesztése, a technika gyakorlása, a sportoló mentális erejét is fejleszteni kell.

-         Ki a coach? Milyen módszerek szerint dolgozik?

-         Nem feltétlenül kell egykori sportolónak, élsportolónak lenni ahhoz, hogy valaki sport coach legyen, bár a saját esetemben mindenképpen előnyként tartom számon. Pozitív szakértelem, tudás, tapasztalat, hitelesség, tekintély szükséges. Rendkívül fontos, hogy a sportolóval foglalkozó szakember ismerje a sportolók sajátos nyelvezetét, fontos, hogy közelről lásson határterhelést, versenyhelyzetet, vagy sérülésből való lábadozást. Ezek azok a paraméterek, amelyek könyvből nem tanulhatók meg. Személyes élményeim sokfélék. Ahány ember, ahány versenyző, edző, annyi eset. A coaching eszköztárát ismerve, adaptálnom kell a legmegfelelőbb megoldást. A támogatás, a konstruktív együttlét a folyamat elengedhetetlen része. Olykor persze óhatatlan, hogy konfrontálódni kell. De ahogy a motivációnak is vannak szintjei, a konfrontációnak is vannak szintjei. Fontos, hogy a versenyző érezze, nem rá „haragszom”, hanem érte. A folyamat teljes egészében a bizalomra épül. A folyamatban cél lehet az egészben rejlő lehetőségek kibontakoztatása, teljesítményének javítása által. Nem tanítás, hanem a tanuláshoz való hozzásegítést jelenti.

-         Milyen a képzés, milyen tematika szerint épül fel, mennyire licensz, vagy mennyire saját találmány? Hogyan zajlik, mennyire hétköznapi oktatási rendszerű?

-         Sosem instant, a folyamat egyedi, olykor speciális igények, célok határozzák meg. Teljesen természetes volt számomra, bár előtte már hosszú évek óta mentoráltam élsportolókat, hogy az új tudás birtokában, azt a sportra adaptálva segítsem a sportolókat, sportvezetőket. A folyamat nem hétköznapi értelemben vett oktatási rendszer része, de mint már említettem minden esetben egyedi, igazodik a sportoló időbeosztásához, edzésrendjéhez.

-         Mit mondanak róla a sportolók? Milyen a hatékonyság? Milyen nagy neveknek, élversenyzőknek sikerült segíteni?

-         Rendkívül jó eredményeket értünk el az elmúlt években. Hatékonyak vagyunk, a visszajelzéseink jók. Neveket nem említhetek, mert minden esetben úgy állapodunk meg, hogy harmadik embernek nem adjuk ki még az ügyfelünk nevét sem. Magyarul titoktartás kötelez.

-         Hogyan kerültél a közelébe? Mennyi ideje vagy a sportvilágban? Milyen sportokban?

-         1977-ben kezdtem sportolni. Hamar jó versenyzővé váltam választott sportágamban, a judoban. Többször nyertem országos bajnokságot. A későbbiekben számos nemzetközi és hazai versenyen voltam érmes, helyezett. 1980-ban meghívást kaptam az ifjúsági válogatottba, ezt a junior, később a felnőtt kerettagság követte. Sajnos egy súlyos sérülés derékba törté pályafutásomat. 1999-ben – már a seniorok között – a 100 kg-os súlycsoportban bajnoki aranyérmet nyertem, 2000-ben, nehézsúlyban az Országos Bajnokságon III. helyezést értem el, míg 2002-ben, Írországban a Masters VB-n nehézsúlyban V. és abszolút kategóriában VII. lettem. Judo versenyzői pályafutásomat 2003. októberében zártam le Kecskeméten, ahol a Masters EB-n nehézsúlyban bronzérmet nyertem. 2004-től a Magyar Kempo Szövetség szövetségi edzőjeként is tevékenykedem, a szervezet judo, illetve erőnléti edzőjeként. Munkám elismeréseként 2006-ban első Dan fokozatot adományoztak számomra.

-         Hogyan zajlik a képzés technikailag?

-         Egyéni folyamat esetén, két felnőtt, értelmes ember beszélgetése. Mivel minden eset más és más, így a coaching széles eszköztárából választunk „szerszámokat” a „javításhoz”. Fontos, hogy ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani.

-         Látom, van egy jól kimunkált weboldalad, ami nekem azt sugallta, hogy ez nemcsak egy üzlet, vagy megélhetési mód számodra, hanem hivatás. Jól érzem?

-         Igen, valóban hivatás, jól látod. Szenvedélyesen szeretem a sportot, küldetésemnek érzem, hogy szereplőit segítsem a legjobb tudásom szerint.

-         Hogyan ragadt Rád a sorsedző titulus?

-         Évekkel ezelőtt készült velem egy riport egy országos napilapban. Az újságíró nevezett el Sorsedzőnek.

-         Honnan meríted Te magad az erőt a munkádhoz? Sportolsz-e még?

-         Stabil szerető családi hátterem van, ez nagyon fontos. Feleségem, nem „csak” a társam, a másik felem, hanem mentorom is egyben, nagyon sokat segít. Motivált vagyok, tudom merre tartok, ez lényeges. Erőt merítek még a sikerekből, hisz olykor más számára lehetetlen helyzetből alkotunk maradandót. Igen sportolok. Judo és Cross-Training edzőként dolgozom, ez mozgásban tart, tavaly Giri-Sport (kettlebell) világbajnokságot nyertem Pécsett.

-         Mi a sport coaching jövője?

-         Véleményem szerint egyre nagyobb teret fog hódítani, az üzleti élethez hasonlóan.

-         Neved mögött áll a pszichológus titulus is, ezért nem tudom megállni, hogy ne kalandozzak egy kicsit ebbe a világba. Mennyire elfogadott a sportpszichológia ma Magyarországon, még mindig él a „aki pszichológushoz jár, az biztos bolond” vélemény?

-         Pszichológusra szükség van. Csakúgy, mint coach-ra. 2004 óta a pszichológusok elfogadása a sportban sokkal markánsabb, mint előtte volt. A sportpszichológia ma már örömmel állíthatom, hogy elfogadott hazánkban.

-         Miben segíthet a sportpszichológus? Milyen többletet ad?

-         Mottóm: ahol van cél, oda vezet út is. Célkeresztben az ügyfél, és az ő problémája, elakadása van. Mindezek megértése után, a speciális igények figyelembe vételével, cél a valódi hozzáadott érték teremtés, a döntések támogatása – mint stratégiai partner. Témáim a következők: célállítás; a sportbéli tapasztalatok adaptálása az üzleti életbe; hogyan állj fel, amikor már mindenki vesztesnek hisz?; coaching a személyi edzésben, sportban; sportolók, edzők mentális felkészítése; sportvezetők coachingja; sport, egészség, életvezetési coaching; döntésközpontú coaching. Legfőbb erényem: az élsportból hozott maximalizmus, és rendszergondolkodás. És, hogy mit ígérhetek? Támogató együttlétet, illetve egy olyan munkafolyamatot, ahol az adott szituációból együtt hozzuk ki az elérhető maximumot.

-         Mivel telik egy napod, hol éled az életed?

-         A Veresi Kistérségben élünk immáron több, mint tíz éve. Jól meghatározott, illetve definiált rend szerint élem az életem. Korán reggel kezdődik a napom, estig tart. Ebbe belefér a számítógépes munka, a sportolók, akik megtisztelnek a bizalmukkal, és mentális állóképességüket rám bízzák. És ugye az Egyesületünk, aminek a vezető edzője vagyok. Itt több, mint 110 gyermek sportol rendszeresen, óvodástól egészen a szenior korosztályig. Plusz a Cross-Training. Velük most aktuálisan Európa Bajnokságra készülünk. Szóval nem unatkozom. Szabadidőmben legszívesebben a családommal vagyok, ha tehetem szívesen vitorlázom. Nagyon szeretek vízparton lenni, téli hónapokban a nyári élményekből töltekezem.

Tasi Tibi (Fotók:judoedzo.hu)