Béke és harmónia önmagunkkal – lehet elsőre furán hangzik az előbbi két kifejezés egy harcművészet kapcsán, amihez a nyugati „küzdősportos” filmek „ütjük, vágjuk, ahol érjük” üzenete is táplál. Pedig a Kung-fu, vagy ha úgy tetszik a keleti harcművészet erőteljesen megfogalmazza a harmónia és a béke iránti vágyat, a harc művészetét ennek rendeli alá. Ezen mozgásforma fiatal képviselőjével, Varga Bélával készült az alábbi beszélgetés.

-         Hogyan mutatnád be a keleti harcművészetet?

-         A keleti harcművészet, beleérteve a Kung-fu, a Karate, a Thai box lényegesen eltér az európai és az Amerikában kialakult harcművészetektől, vagyis az új korszakbeliektől. A keleti harcművészet 100 százalékban régi időkből ered, mondhatni ezek az első tudatosan kifejlesztett technikai elemek, mind pusztakezes, mind fegyveres formában. Akár 4-5 ezer évesek is lehetnek ezek a mozgásformák, és nem kizárólag a fizikai állóképesség fejlesztéséről, hanem a mozgás tanulásának elsajátításáról szól. Több iskola van, úgymond stílusirányzatok a Kung-fu-n belül (pl.:Wing Chun, Shaolin, Tai Chi stb.), ám ezek egy közös őstől erednek, vagyis alapjaikban megegyeznek. A Sanda a Kung-fu amolyan versenyesítése, amelyet a ’80-as évek elején fejlesztett ki a kínai kormány.

-         Az mit jelent, hogy versenyesítése? Hogyan kell versenyezni ezen a sportversenyen? És milyen céllal alakult ki?

-         Ezt úgy értem, ahogyan ez a sportág megnyilvánul egy versenyen, tehát például a védőfelszerelések megjelenésében, szabályzatban, kötöttségben. A Kung-fu versenyeket két részre kell bontanunk: formagyakorlat és küzdelmi kategória. A formagyakorlatok kötött mozdulatsorokat tartalmaz, van külön fegyveres és pusztakezes kategóriánk. A Sandában, mint küzdelmi kategóriában is kétféleképpen lehet versenyezni: lehetőség van full, ill. light kontaktban nevezni. Mindkét kategóriában szerzett pontok alapján lehet győzni, viszont a full kontaktban lehetőség van a K.O-ra is. Lényegesen a nyugatiak számára ismert Kick box, Thai box és a birkózás szabályrendszerére hasonlít, csak ezek egybeolvasztása. Vannak ütő, rúgó valamint földre vitel technikáink. A földre vitel ötlete a kínai birkózásból ered, amit ennél kiemelnék, hogy nem összekeverendő a földharccal! Tehát csak dobás lehetőség van. Ilyenkor szokták kérdezni tőlem, hogy ha már a földre vitel megtörtént, miért nincs földharc? Egyszerűen azért, mert a kínai harcművészetben, aki földre került vesztesnek számit. Ez természetesen versenyen nem így van, de magas pontszámok járnak érte. És még egy fontos részlete a versenyeinknek, hogy nem zárt bokszringben folynak a küzdelmek, hanem nyitott, emelt páston (lejtaj). Itt lehetőségünk van arra is, hogy az ellenfelet a pályán kívülre helyezzük. (Ha ez 2-szor megtörténik, megnyerhetjük a menetet, ha 3-szor a küzdelmet). Célja a versenyeinknek az, hogy az irányzat képviselői versenyezhessenek. A Sanda Kínában a rendőrök és a katonák kiképzési programjának része. Keleten ez küzdősport a favorit. Úgy tekintenek rá, mint Amerikában a bokszra, éppúgy vannak gálaversenyek is.

-         Hogyan épül fel egy ilyen verseny kívülről és belülről egy versenyző szemszögéből?

-         Egyáltalán nem különbözik a többi ilyen jellegű versenytől a felépítését illetően. Egyszerűen csak megkapja a maga egyediségét, a tradicionális jellegét. A formagyakorlatban versenyzők tradicionális kínai vagy shaolin ruházatot/egyenruhát viselnek. A verseny megnyitása előtt az egyesületek felvonulnak, ezt követően megnézhetünk egy oroszlántáncot, majd meghallgatjuk a magyar himnuszt. Ezt követően az illetékesek, mint a helyszín polgármestere, néha-néha a sportminiszter, a szakszövetség elnöke stb. Miután pedig a verseny lezajlott eredményhirdetés, ha 2 esetleg 3 napos, akkor még maradunk. Mint versenyzőnél izgalmasabb a dolog. Előző esti alvásod nem lesz nyugodt az biztos, pláne, ha hajnali kelés még közrejátszik. Kinél a félelem, kinél az izgatottság. Az nem versenyző, aki nem érez ilyet! A helyszínen pedig órákon át várod, hogy sorra kerülhess, majd miután te következel, egyre erőteljesebben izgulsz, ami az első gong szó után elmúlik. Ilyenkor pedig a legtöbbet hozod ki magadból. Miután ez lezajlott mindig leülök az edzőmmel, és átbeszélem mi az, ami fejlődött, és mi az, amin változtatni kell stb.

-         Van- valamilyen félelmed?

-         A legnagyobb félelmem, hogy kiderül, sokkal kisebb vagyok, mint amilyennek addig gondoltam magam.

-         Milyen eredményeid vannak? Otthonodban beszélgetünk, és jó sok érmed és kupád van itt előttünk.

-         Mindegyik kategóriában sikerült már győznöm. Súlycsoportot és életkort veszik figyelembe a besorolásoknál, esetleg a testmagasságot is, ám ez utóbbi nem annyira lényeges. Inkább a súly és életkor, ami dominál. 2010 óta versenyzem. Eddig országos és magyar bajnokságokon, illetve a 2013-ban Budapesten megrendezett XIV. Világkupán vettem részt, ott 6 kategóriában indultam, mindegyik dobogós helyeket hozott. Az elmúlt 4 évben pedig az országos és magyar bajnokságokon, ill. nemzetközi versenyeken veszek részt, várva, hogy hamarosan kijuthassak egy Európa bajnokságra. Azóta folyamatosan stabil eredményeket értem el, bár van még hova fejlődni az kétségtelen, de mindig a kategóriám döntőjében végeztem. Minden évben pedig úgymond ”szintet lépek/lépünk”, mert ahogyan belenő az ember ebbe a sportágba, egyre erősebb ellenfelekkel találkozhat, és ha nem fejlődsz benne, egy idő után megrekedsz a versenyzésben. Legutóbb például felnőttekkel voltam egy kategóriában.

-         Milyen keretek között edzel?

-         A Spirit SE tagja vagyok, amely Nyíregyházán található és 150 tagot számlál. Edzőm Szilágyi István, aki ismert név a sportágban, a Mediball-t is oktatja, amely egy teniszütőhöz hasonlító, gumiból készült, súllyal felszerelt technikai fejlesztő eszköz, javítja az agy-izom kapcsolatot, és a küzdősport szempontjából igencsak fontos koordinációs mozgásokat. Ha tehetem heti 5 alkalommal járok harcművészet edzésre, de úgy gondolom 3 a minimum. Edzőm egyébként a Seven Star (7 Csillag Imádkozó Sáska) tagja, ami egyfajta stílus a Kung-fu-n belül. Ebben versenyezünk formagyakorlat kategóriában, a technikai gyakorlás pedig a Yi Chuan (Yi – Tudat, Quan – Ököl) irányzat keretén belül történik. Hihetetlenül nagy szaktudással rendelkezik, amit mihamarabb szeretnék átvenni tőle.

-         Nézőként, hogyan találsz meg egy ilyen versenyt?

-         A versenyek 90%-a Budapesten zajlik, melyet a HKF (Hungarian Kung-fu Federation) mindig közzé tesz a hivatalos facebook és weboldalán. Néhány magasabb szintű versenyünk teljes hosszát is végig lehet vezetni. A belépő jegyek pedig ez évtől ingyenesek.

-         Hány éves vagy, és mi fogott meg ebben a sportágban?

-         17 éves vagyok, és kisgyerekként kezdtem el. Nem volt konkrét célom, egy barátom hívott el, hogy nézzek meg egy edzést. Csak később alakult ki, hogy miért is szeretem ezt a sportágat, erre pedig az a válaszom, hogy tartást ad, a gyakorlatokat pedig egyfajta önkifejezésként élem meg. Ez a sportág mutatja meg legjobban mire is képes az emberi test. Igazából megtanít arra, hogyha elérsz benne valamit, mögötte komoly kitartás és tudás áll, és alapjába véve nemcsak a küzdősport tanít meg az effajta küzdésre (bár kétségkívül együtt kimondva rímel a két szó, ha nem átvitt értelembe vesszük), hanem minden sportág. Nálunk, hogy a legjobb legyen valaki, térben, időben és dinamikailag a legrendezettebben kell felismernie és kihasználnia a lehetőségeket. Egyszerűbben levezetve nemcsak azt kell tudnunk, hogy hogyan üssünk/rúgjunk, hanem hogy mikor is. A küzdősportban folyamatosan helyzetek alakulnak ki, mikor az ellenfeled, mikor te magad alakítod ki a helyzeteket. És az nyer a végén, aki a legjobban tudta kihasználni a lehetőségeit. Ezért mondják harcművészetnek, mert ez is egy külön művészet.

-         Használsz-e kiegészítő sportágat?

-         Emellett gyakran részt veszem a Spartan Race versenyeken. Előtte a konditermi edzésben mozogtam, míg rá nem jöttem, hogy egy Spartan és egy küzdősport versenyre túl merevvé teszi az izmokat. majd váltottam a kettlebellre és a crossfitre. Kettlebellre heti 4-szer, crossfitre heti 1-2-szer, mindemellett heti 2-3-szor futok. Folyamatosan készülök a Spartan versenyekre, aki még nem találkozott vele mindenképpen ajánlom, mert ez több egy egyszerű akdályfutó versenynél, ennek hatalmas kultusza van!(Aki ismeri, annak nincs mit mondanom). Eddig ebben is volt már sikerélményem, év vége felé, akkorra már egy év alatt sikerülhet teljesítenem az első Trifectámat. Jövőre a cél viszont a Spartan Ultra Beast és a Hurrican Heat.

Visszatérve a küzdősport szempontjából a kettlebell a „legfunkcionálisabb”, mert az edzések folyamatosan a test törzsi részét erősítik, állandóan egyensúlyoznod kell használatuk közben, ami egy fontos szempont. Dinamikus, gyors és az erő-állóképességet is fejlesztő eszközzel még hatékonyabbá tehetjük a technikánkat. Módszertana más rendszereket is támogat, legyen az küzdősport, katonai kiképzés vagy más versenysport. Nem borítja fel senki edzéstervét, bárhová beintegrálható, annyira univerzális, de önálló sportágként is megállja a helyét.

-         Visszatérve a harcművészethez: hogyan zajlik egy edzésed?

-         Fizikai állóképesség helyett 100 % technikai gyakorlás van az edzőm edzésein. Bemelegítéssel kezdünk, mint mindenhol, aztán jönnek a rávezető gyakorlatok, majd a tényleges technikának az elsajátítása. Eleinte a pontos technikát alakítjuk, aztán jöhet a gyorsaság, majd ha ez is megvan, akkor az erőátadás is szempont lehet különösen a versenyfelkészülés során. A versenyeken 2, esetleg 3 menet egy meccs, ezt – ahogy az edzőm mondja – „félkézzel” is kibírjuk (voltam már kutyaszorítóban is), de túl sok erőnlét nem szükséges. Ha nagyon ismerjük a technikát, és elsajátítjuk, akkor komoly erőnléti edzésre nincs szükség, mert adott esetben ez hátráltathatja is a mozdulatok helyes technikai kivitelezését. Végiggondolva egy profi küzdelemben nem az fog győzni, akinek nagyobb volt a bicepsze, hanem aki gyorsabb volt és jobb helyzetfelismeréssel küzdött. (Mesterem gyakran példálózik vele – „az senkit nem fog érdekelni, hogy az építőmunkás milyen jól fog feszíteni a képeken, de azt igen, hogy állni fog-e az építmény”.)

-         Amikor fiatal sportolókkal beszélgetek és ráterelődik a szó az életmódra, táplálkozásra, sokan azzal csapják le a labdát, hogy ők még túl fiatalok ehhez, nem is igazán figyelnek a táplálkozásukra. Mit mondasz erre?

-          Azt, hogy fiatalság ide, vagy oda, egy fejlődő szervezetnek is nagyon oda kell figyelnie ezekre a dolgokra, talán még jobban, mint más életkorokban. Úgy szoktam ezt megfogalmazni, hogy 100 % edzés-100 % étkezés, már ami az odafigyelést illeti. Én magam a táplálkozásban aranyközép utat követek, nem pedig a csodadiétákat. Ami számomra fontos az az, hogy ne egyek ipari, finomított, magas szénhidrát-tartalmú élelmiszereket. Többnyire rengeteg zabot, zöldség- és gyümölcsfélét, köretként rizst és tésztát, húsfélék közül csirkét, marhát és halat fogyasztok.

-         Hogy látod? A Te korosztályod körében mennyire népszerűek a keleti harcművészetek?

-         Egyáltalán nem ismerik, vagyis mára a nevén kívül sehogy. Merthogy nem csak országon belül, de úgy nagyrészt nyugaton sem terjedt el annyira. Ennek az oka pedig, hogy a harcművészet Kína egyik féltve őrzött titkának az egyike. Azért csak Kínát emelem ki, mert ha kimondod az utcán, hogy Karate, Aikido, Thai boksz, mindenki tudni fogja mi az. Ezt még a 60’-as és a 70’-es évek elején Bruce Lee törte fel, azóta lett ismerttebb, miután Bruce filmjei megjelentek, könyvet írt, és néhány szemináriuma rögzítve maradt a nagyközönségnek, hogy elérhető legyen bárki számára. Sokan félreismerik, mert nem megy át a Kung-fu üzenete. Mert teljesen más kultúrát képez ott Ázsiában, mint itt Európában, náluk ez eggyé vált a vallással és az életmóddal.

-         Említed, hogy félreismerik a keleti harcművészetet. Mik a tévhitek szerinted?

-         Nagyjából ugyanazok, mint a többi küzdősportokkal, amiket az táplál, amit a sportágtól távol álló, hétköznapi emberek a televízióban és mozifilmekben látnak. Ezek a filmek „az ütjük, vágjuk, ahol érjük” brutalitásában mutatják be ezeket a harcművészeteket. Ez pedig nem a valóság. A legtöbb edző a valóságot tanítja, viszont lesz olyan is, aki a fent idézett alapján tevékenykedik.

-         Ha nincs edzés, mivel foglalkozol?

-         Olvasom a szakirodalmat, a technikák pontos elsajátítását tanulmányozom, az erő-állóképességem fejlesztésén, emellett pedig a test működéséről szeretek olvasni. A nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban tanulok, most fejeztem be a 10. osztályt.

-         Kinek mondanál köszönetet eddig elért sikereidért?

-         Elsőként a szüleimet emelném ki, akik minden téren támogattak. Az edzőimnek: Szilágyi István Mesternek, Rozsnyai Róbertnek (Kettlebell edző), V. László (mentor), az edzőtársaimnak és legutolsósorban magamnak.

-         Mik a jövőbeni terveid a Kung-fu-ban?

-         Világszintű versenyekre szeretnék kijutni, akár Európa-bajnokságra, esetleg vb-re, de még hosszú út áll előttem ezen célok elérésére. Nem könnyű ezekre felkészülni, úgy számolom, hogy kell még hozzá 4-6 év. Később szeretnék az edzőm nyomdokaiba lépni, ami a tudást illeti. Egyszer pedig talán edzőként is működhetek.

-         Miért fontosak ezek a céljaid?

-         Ezt egy Szókratész idézettel zárnám: „A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes.”

Tasi Tibi